Hoffmann Rózsának sikerült. Megcsinálta.

Az új pedagógus életpályamodell azzal a céllal jött létre, hogy a lehetőségek szerint vonzóvá tegye a pályát a fiatalok számára – a következő évtizedben a pedagógusok több, mint harmada eléri a nyugdíjkorhatárt, - ugyanakkor a lehető legkisebb költséget jelentse a költségvetésnek, ami az oktatásból hagyományosan sokkal inkább kivenni szeret, mint betenni. A FIDESZ három éve alatt is folyamatosan ez történt.

Sikerült a feladatot eminens diák módjára teljesíteni. A pályájuk vége felé járó, 30-35 éve dolgozó pedagógusok most szembesülnek a ténnyel, hogy számukra az új életpálya tökéletes kilátástalanságot, több munkát, és semmivel sem több – esetenként még kevesebb – bért hoz. Jövőképük pedig a pár éve tanítókéval megegyező Pedagógus I besorolás és az azzal járó bér a nyugdíjazásukig.

A hazug és szemforgató politika azzal eteti a népet, hogy milyen jelentős módon javult a pedagógusok helyzete az új törvénnyel. Ezzel szemben az, aki 3 évtizede a pályán dolgozik, szerzett két-három diplomát, többször 120 óra továbbképzésen vett részt, munkáját tanácsos vagy főtanácsos címmel ismerték el, diákönkormányzatot vezet, minőségi munkájáért pótlékot kapott, most mindezektől elesik, besorolása pontosan ugyanaz, mint azé, aki 5 éve van a pályán, egy tanári szakot végzett, továbbképzésen nem vett részt. Illetve a különbség az, hogy utóbbi kolléga minősítési eljárás keretében nagy valószínűséggel 8 év múlva a magasabb Pedagógus II kategóriába lép, míg kevésbé szerencsés korosabb pályatársa a Pedagógus I-ből megy nyugdíjba. (Nyugdíját már nettó béréből számolva, nem úgy, mint Hoffmann Rózsának!)

A gyakorlatban tehát arról van szó, hogy kecsegtető jövőképet kell nyújtani a fiataloknak, az öregeken meg amennyire lehet, spórolni kell. Ők már úgyse fogják otthagyni a pályát. Ez a cinikus, álszent és hazug propaganda valódi háttere. Belőlünk, öregekből pedig megemelt kötelező óraszámmal, munkaidő növeléssel kell kipréselni a szuszt is – sokszor az eddiginél kevesebb bérért. Embertelen kormányzati logika ez. Hoffmann Rózsa sikeresen elkészítette házi feladatát. Bizonyára piros (vörös) csillagot fog kapni érte.

Már látom, előző bejegyzésemben nem kellett volna a jövő évi választásokra utalni. A kommentek egy része egyből a magyar közpolitikai kultúra szintjén kezdett „szín szerint” narancs, vörös vagy kék színekben vagdalkozni, túl sok értelem nélkül, de rendkívül érzelemteli módon.

Csak hogy tiszta legyen a kép:

Az, hogy végre  - 2007 óta először – némileg emelik a pedagógusok azóta befagyasztott bérét, az jó. Az minden pedagógusnak nagyon jó … lenne, ha tényleges emelést jelentene. De a miniszter által bejelentett emelés másik oldalán ott van az a pedagógus életpálya-modell, ami a pedagógusok munkaidejét megnöveli. Ugyancsak árnyalja a képet az a tény, hogy az eddigi pótlékok jelentősebb része megszűnik, hogy a túlmunkát túlóradíj nélkül kell végezni, hogy  nem lesz az alapbéren kívüli juttatás. Így a legtöbb pedagógus számára az emelés már valóban csak némi. Ha emelés lesz egyáltalán. De az biztos, hogy mindenképpen több munkáért. A  KSH online magazinjában 2012-ben olvastam a következőket:

Az OECD 2007-re vonatkozó adatai szerint a Magyarországon dolgozó tanítók, tanárok leterheltsége az OECD-országok átlagához viszonyítva az oktatás mindhárom szintjén több mint tizedrészével magasabb, amennyiben a kötelező munkaidőt vesszük figyelembe. Csupán Japánban több a tanárok kötelező munkaideje, mint nálunk. A skála másik végén található Angliában a tanárok, tanítók a magyarországi időnek kétharmadát töltik munkával. Ezen belül azonban az oktatásra fordított idő hazánkban alacsonyabb az átlagnál; a különbözetet az adminisztrációra, óraközi felügyeletre, rendezvényeken való részvételre, dolgozatjavításra fordított idő jelenti, amit bizonyos országokban más munkakörbe tartozó személyzet végez.

Uniós adatok szerint 2009-ben hazánkban az alap- és a hagyományosan középfokúnak tekintett oktatási szintek (ISCED 1–3) átlagában a női pedagógusok aránya 79% volt, amely uniós viszonylatban magasnak számít. Az európai uniós tagállamok közül a legmagasabb, 83-86%-os arányok a Balti-államokra alakultak ki, s általánosságban kijelenthető, hogy a közép-kelet-európai tagországok iskolarendszereiben nagyobb arányban alkalmaznak női munkaerőt, mint a nyugati országokban. A tagállamok közül a férfi tanerő aránya egyébiránt Luxemburgban a legjelentősebb, 40%-os, de a többi országhoz képest magas arány adódik Spanyolországra (37%) és Németországra (34%) is. Ezekben az országokban a középfokú oktatás második szakaszát jelentő „ISCED 3” képzési szintben például már több férfi tanár dolgozik, mint nő, összhangban azzal a ténnyel, hogy a legtöbb országban a magasabb, s egyben jobban fizetett képzési szintek felé haladva egyre alacsonyabb szintűvé válik a női tanárok alkalmazása. Hazánkban az általános iskola alsó tagozatában a női pedagógusok aránya 96%-os, a felső tagozatban 79%-os, a középfokú oktatásban pedig 65%-os volt 2009-ben. Forrás: KSH online magazinja, 2012 március

A változás tehát az lesz, hogy a pedagógusok még ennél is többet dolgoznak szeptember 1-től.

A 2008-tól általam 30%-ra becsült bércsökkenés egyik oldalról a befagyasztott bér – 2013-ban a bruttó bér pontosan annyi, mint 2008-ban – és az infláció együttes hatása, kb. 20%. Ehhez jönnek tényleges csökkentések: 13. havi bér, cafetéria, szakkönyvtámogatás, stb.

A nagy átverés áldozatai nem elsősorban a pedagógusok – ők hamarosan borítékban szembesülnek vele - , hanem az egész magyar társadalom. Mindenki, aki azt hiszi, most már aztán nagyon jó lett a pedagógusoknak.

Nem először éljük meg ezt. 2006-ban Gyurcsány úr elhitette az egész országgal, hogy a gazdaság azért van bajban, mert a pedagógusok hatalmas béremelést kaptak 2003-ban. És nem a lenyúlt közpénzek, a szétlopkodott EU támogatások, a ,megalomán ostobaságok (Kőröshegyi szuper-viadukt, tolnai löszdombokba épített alpesi alagutak, stb) miatt. A nép pedig elhitte. Mint ahogy most is elhiszi, hogy örüljenek ennyinek, ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Amikor csak stadionokra, meg városközponti díszburkolatokra (hány fideszes városközpont újul meg mostanában!), meg  hasonló rendkívül fontos dologra futja.

Csak azt ne tessék elfelejteni, hogy a pedagógus nem viszi azt a bizonyos közpénzt, amit a gazdaság termel, hanem csinálja! Mert ki a nyavalya fogja kitanítani a holnap munkába lépő autószerelőt, a jövő gépészmérnökét, a ma kommentet író majdani nyugdíjáért megdolgozó melóst?

Oktatás nélkül nincs GDP, nincs termelés, nincs gazdaság, nincs egészségügyi ellátás – csak egy hanyatló, egyre gyatrábban teljesítő, mára a legelmaradottabb balkáni országok szintjére süllyedt társadalom és gazdaság van. Spóroljunk hát tovább a pedagógusokon!

Az Orbán-kormány rendkívül intenzív, hosszú és fordulatokban gazdag kommunikációs hadjárata lassan végére ér: már a legeldugottabb magyarországi tanya, tömegkommunikációval alig találkozó lakója is tudja, hogy rettenetesen jó lesz most már a pedagógusoknak, mert iszonyatosan sok pénzt fognak keresni ősztől. A beharangozó hírekben az 50% és helyette a 60% volt a leggyakrabban elhangzó szám: nem véletlen, hogy az egyik vidéki napilap címe már ez volt: 60% béremelést kapnak a pedagógusok. Az aztán már a cikkből sem derült ki, hogy valójában a törvénybe iktatott béremelés 60%-át kapják. Ami igazából talán átlag 34% (bár ez egyelőre csak Balog Tiszteletes Úr becslése, és persze átlag).

Ugyanakkor némi munkateher-növekedés is lesz, de ez – szintén Balog úr szerint – csak az anomáliákat szünteti meg. Mármint hogy eddig voltak olyanok, akik heti 50 óránál is többet dolgoztak. (Egy 2011-es vizsgálat szerint valóban 50 óra körül volt eddig is a pedagógusok munkaterhelése). Nos, a FIDESZ kormány megszünteti az anomáliákat: szeptembertől garantáltan mindenki többet fog dolgozni. Emelkedik a kötelező óraszám: akár 26 is lehet, heti 32 órát pedig az iskolában kell tölteni. Így az egyéni fejlesztést, korrepetálást, szakkört ezentúl ebben a 32 órás keretben meg lehet csináltatni a pedagógussal. Ehhez jön az otthoni felkészülés a tanórákra, javítások, felmérések előkészítése, feladatlap összeállítás, stb. Így aztán garantáltan többet fog ezért a rengeteg pénzért dolgozni minden pedagógus.

Az a rengeteg pénz pedig…

2008-tól 2013-ig 30%-kal csökkent a pedagógusok bére. (Ebből 5% a FIDESZ kormány 3 éve alatt jött össze). Aki egy kicsit tud számolni, az azonnal látja: x Ft 30%-os csökkenése az x٠0,7. Ha ezt most 34%-kal emeljük: x٠0,7٠1.34=x٠0,938. Ami azt jelenti, hogy ez a rendkívül megemelt bér még 6,2%-kal alacsonyabb a 2008-asnál. Ugyanakkor elveszik a túlóra, helyettesítés bére (ezt ezentúl ingyen kötelező megcsinálni), kiemelt munkavégzésért járó pótlék, a szakkönyv-támogatást és a 13. havi bért már rég elvették, megszűnt az itt-ott előforduló cafetéria. Ez hát a pedagógusok szebb jövője. Megint egy alapos átverés szenvedői lettek, mint 1990 óta minden kormány alatt.

Az pedig természetesen senkit nem zavar, hogy a hatályos Köznevelési Törvény szerint a pedagógusoknak 2013. szeptember 1-től a teljes béremelést kellene kapniuk. Emiatt addig nyilván a törvényt is módosítani kell. Vagy csak egyszerűen nem tartják be. Nem az első eset lenne a FIDESZ kormány történetében, hogy saját törvényeit sem tartja be.

Hát ennyit a FIDESZ által három éve folyamatosan ígérgetett pedagógus életpályáról.

Vajon mi lehet az oka, hogy a pedagógusokat folyamatosan a szebb jövővel kecsegtető államtitkár asszony, Hofmann Rózsa hónapok óta nem áll a pedagógusok elé? Szégyell tán valamit?

Kíváncsi lennék, ezek után hány pedagógus szavaz 2014-ben a mostani kormánypártra?